Még, még, még!

A ló nem a hamariaknak való. A helyi arborétumban lovaskocsizhatnak a Bábolnai Gazdanapokon azok, akik ki tudják várni, amíg felférnek a társaskocsira.

A társaskocsi népszerű a Bábolnai Gazdanapokon
fotó: Gábor László

A Republic zenekar legendás sora jutott eszembe, míg a társaskocsin tartottunk visszafelé a bábolnai arborétumból: Még, még, még, még, még. Ennyi nem elég!

Azt gondolom, városlakóknak kellene egy-egy ilyen kocsikázást a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok társaskocsiján receptre felírni – igaz, talán nem feltétlenül a Bábolnai Gazdanapok meglátogatásának idejére.

Legendás bábolnai lovak emlékhelye
fotó: hba

Én magam tegnap este, két kedves pénztáros hölggyel beszélgetve döntöttem el, hogy kipróbálom. Ők mesélték, hogy a gyerekekkel, unokákkal már régóta rendszeres látogatói a növénygyűjteménynek. Azt mondták,

egy egész délelőttöt vagy délután el lehet itt tölteni, a gyerekek nézegethetik az állatokat, fogócskázhatnak a réteken, a felnőttek meg piknikezhetnek egy-egy fa, facsoport árnyékában.

fotó: hba

És valóban. a helyből árad a nyugalom – és annak ellenére, hogy nem cserélném fel a belvárosi életet a vidékivel, kedvem lett volna leszállni a kocsiról és eltölteni ott pár órát.

Pedig kicsit szomorkás arcát láthattuk már a világnak: a levelek zöldje már nem üde, harsogó, hanem az ősz hírnökeként sötétebb, és persze pár tuja már nem bírta a melegedő nyarakat sem.

fotó: hba

Viszont azt javaslom mindenkinek, hogy látogassa meg ezt, vagy az ország bármely más pontján lévő arborétumot, vegyen erdőfürdők, esetleg öleljen is meg egy fát, vagy legalább dőljön neki, pár hétre/napra feltöltődhet jó energiával.